Amikor a gyönyör az élet célja – bevezetés a hedonizmus élvezetekkel teli világába

Posted by Szexvital.hu 2020-06-03 0 Hozzászólás

Ha te is a gyönyört tekinted az élet elsődleges céljának és minden egyes napodat úgy éled meg, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel a lehető legnagyobb örömök érjenek, akkor nyugodtan kimondhatod magadról, hogy hedonista vagy. Persze nem kell azért felülni a sztereotípiáknak, hiszen te sem lettél ezért kokaint szívó rockzenész, vagy a magát tejben-vajban fürösztő díva a filmvászonról. De akkor miről ismerszik meg egy igazi hedonista?

Amennyiben a mai napot te is úgy kezdted, hogy ébredés után kisétáltál a konyhába, főztél magadnak egy jó erős kávét és ráérősen elkortyolgattad, élvezve a csészéből áradó meleget, a finom ízeket és persze a koffein mennyei, fejbe kólintó illatát, akkor jó eséllyel mondhatjuk, hogy legalább néhány pillanatra a hedonista filozófia érzéki örömeinek hódoltál.

Mert a hedonizmus nem – illetve nem csak – azt jelenti, hogy megállás nélkül döntjük magunkba az alkoholt, folyton-folyvást jobbnál jobb ételeket eszünk, időnként pedig valamilyen tudatmódosítószert is kipróbálunk és persze az erotika oltárán is bőszen áldozunk. Nem. A hedonizmus ennél kevesebbről és sokkal többről szól.

 

 

De kezdjük inkább az elején

Már maga a hedonizmus elnevezés eredete is azt mutatja, hogy az élvezetek hajszolásának és megélésének dilemmája gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Egészen az ókori Görög Birodalomig kell ugyanis visszautaznunk az idő fogaskerekén, ha fel szeretnénk göngyölíteni a hedonizmus eredetét.

Annyit mindenesetre nagy biztonsággal elmondhatunk, hogy a hedonizmus a hédoné görög eredetű szóból ered, aminek a jelentése nem meglepő módon: gyönyör. Egyébként az egyik első írásos emlékünk a hedonizmusról még Platón és Szókratész idejébe, úgy a Kr. e. 5. századra nyúlik vissza, így erre az időre tehető a hedonista filozófia megalakulása.

És hogy mi az a hedonista filozófia?

Nos, általánosságban véve az a nézet, miszerint az emberi létezés legfőbb célja a gyönyör, az öröm, az élvezet maximális megélése, lehetőség szerint minden nap, a lehető legkevesebb fájdalom vagy erőfeszítés kifejtése mellett. És itt jön a becsapós rész: a gyönyört és az érzéki örömöket nem feltétlen a pezsgőivásban, illetve a fűvel-fával való felelőtlen szexben kell keresni, hanem az olyan mindennapi tevékenységekben, mint amilyen például a fentebb vázolt kávéivás is.

 

 

A hedonista ugyanis semmi jónak nem elrontója

Bár az igaz, hogy mindenki számára más és más jelenti a jót. Például már az ókori görögök is kétféle hedonista iskolát – filozófiai irányzatot különböztettek meg egymástól: az egyik az Epikureus iskola volt, a másik pedig a Kürénéi hedonizmus.

Laikus szemmel azt mondhatnánk, hogy az epikureus irányzat tűnik a mértéktartóbbnak: ezen iskola képviselői ugyanis a fájdalommentességet, az egészséges testi, szellemi és lelki állapotot tartották igazi gyönyörnek. Külön erényként tekintettek az önmegtartóztatásra, a nyugalomra és a tudásra.

Ez viszont szinte teljes ellentétben áll azzal, amit a kürénéi iskola hirdet, aminek a megalapítása egyébként a már említett Szókratész egyik tanítványának, Arisztopposznak a nevéhez fűződik. Nézeteik szerint a fenti, már-már aszketizmusba hajló erényesség nem lehet egyenlő az élvezettel, amit ők életcélként tűztek ki maguk elé.

A kürénéi hedonisták a jelen, a pillanat gyönyörét keresték és kutatták, nem pedig az esetleges jövőbeli gyönyörök ígéretét, aminek eléréséhez a mában kéne lemondanunk valamilyen örömforrásról. Vagy más szemszögből nézve, a már elmúlt, a már átélt gyönyör pusztán csak emléknek tekintendő a szemükben, nem állandó gyönyörforrásnak. Kezdetben ráadásul a testi gyönyöröket a szellemiek elé helyezték, legalábbis Diogenész Laertiosz így ír róla Híres filozófusok élete című munkájában:

„A gyönyör még akkor is jó, ha a legilletlenebb tettekből származik, mert még ha a cselekedet helytelen is, de a gyönyör önmagáért kívánatos és jó.”

Ennél fogva talán nem nehéz belátni, hogy a korai keresztény filozófusok később miért ítélték el a hedonizmus minden válfaját. Hiszen a hedonisták nem ritkán vallották azt, hogy a pillanatnyi élvezet érdekében megéri áthágni a társadalmi normákat, egyházi és jogi törvényeket is.

Ráadásául, ahogy lépdelünk előre az időben, a középkorban a gyönyört még Isten akaratával ellentétes dolognak tartották, főleg ami az orgazmust, a falánkságot, a szabad gondolkodást vagy más testi-szellemi kielégülési formákat illeti.

Lehet-e jó hatással az egészségünkre vagy a mentális állapotunkra a hedonizmus?

Az öröm, a gyönyör élvezete igenis lehet ránk jó hatással: amikor örülünk valaminek, vagy boldogok vagyunk, a testünk endorfint, dopamint vagy oxitocint termel. Ennek a folyamatnak, illetve ezeknek a hormonoknak a következő hatásai vannak az emberi szervezetre:

  • fájdalomcsillapítás,
  • hangulatjavítás,
  • memóriafejlesztés,
  • immunerősítés,
  • csökkennek a káros stresszhormonok (pl. a kortizol),
  • javul az alvás minősége,
  • és a szívbetegségekre is gyógyító hatással van.

A felsorolás alapján elmondhatjuk, hogy rengeteg olyan mentális probléma, illetve betegség van, amit már az apró, pillanatnyi, hedonista örömök is orvosolni tudnak. Gondolj csak például a depresszióra, a szorongásra, a levertségre, a rossz közérzetre és az önbizalomhiányra. A hedonizmus gyönyörkereső attitűdje segíthet ezeknek az orvoslásában: olyan biokémiai folyamatokat indít el a szervezetünkben, amelyek idővel vagy egy kis időre tompítják a tüneteket, a betegségeket.

 

 

Igen ám, de a gyönyör nem egyformán hat ránk

Egyrészt, ha hedonista életmódra váltunk és mindenféle korlátot levetkőzve próbáljuk keresni a pillanatnyi gyönyört, akkor egy idő után könnyen a kontrollvesztett függőségekkel találhatjuk szembe magunkat: például az alkoholizmussal, drogfüggőséggel, szerencsejátékfüggőséggel vagy akár szexfüggőséggel.

Emiatt mindenképpen érdemes ügyelni arra, hogy mennyit engedünk meg magunknak, másrészt pedig a társadalmi keretekre és normákra is, hiszen a hedonizmus lényege az lenne, hogy úgy éld át a gyönyört, hogy azzal nem ártasz másnak.

Úgyhogy teljesen megértjük, ha egyelőre talán visszafognád a hedonista énedet és inkább a természet erejében bízva keresnéd az örömforrásokat. Próbáld ki a Ginzenget vagy a Rhodiola Roseát és élvezd az energetizáló, kedélyállapotot javító hatásukat, de a ginzenget akár afrodiziákumként is használhatod.

Hozzászólás