Nomofóbia – avagy miért tegyük le néha a telefont
Még nem hallottál róla? Pedig egészen biztosan érint Téged is. Na, vajon mit jelenthet? Már kapod is a telefonod, hogy rákeress? Na ugye, hogy Téged is érint!
Mi is az a nomofóbia?
A nomofóbia egy betegség rövidítése. No mobil phobia, vagyis félelem attól, amikor nincs kéznél a mobilunk. Az ebben szenvedők folyamatosan attól rettegnek, hogy otthon felejtik, vagy még rosszabb esetben elhagyják, ellopják tőlük mobiljukat. De attól is félnek, hogy lemerül az akkumulátor, vagy térerő hiányában nem lehet őket elérni.
Természetesen mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amikor nagyon fontos, hogy valaki elérjen minket. De nem ragaszkodunk betegesen a mobilunkhoz, normális esetben.
Amikor egy személyhez ragaszkodsz, a mobilodon keresztül
Azonban nagyon gyakran nem is a mobilunkhoz ragaszkodunk, hanem azokhoz a személyekhez, akikkel másképp nem tudunk kapcsolatot tartani. Gondoljunk egy távkapcsolatra, ami működésképtelen valamilyen technikai eszköz hiányában. Ilyenkor a telefon elvesztése a személytől való távolmaradást is jelenti. Így a ragaszkodás tárgya ugyan a mobil, mégsem hozzá kötődünk, hanem a rajta keresztül elérthető személyhez.
Azonban abban a pillanatban, hogy végre együtt lehetünk vele, már nem is érdekes a mobilunk, és az sem fontos, hogy van-e térerő. Így, ha azért fontos számodra a mobilod, hogy a szeretteidet el tudd érni, és ők is elérjenek Téged, nem kell aggódnod, nem vagy nomofóbiás!
Mobil nélkül semmi sem működik
Természetesen az okostelefonok óta a mobil nem csupán a telefonálás eszköze. Sőt, egyre kevésbé csak arra használjuk. A mobilon keresztül érjük el az e-mailjeinket, sokszor a cégeseket is, a telefonunkon keresztül utalunk, sőt, még a parkolásainkat is így intézzük. Így, mivel ilyen szinten beépült a hétköznapjainkba, valóban nagy kellemetlenségekkel jár, ha akár csak egy órára is ki kell kapcsolnunk, vagy esetleg magától merül le.
Sokunknál a GPS szerepét is betölti, így ha lemerül, vagy elveszítjük, tényleg komoly nehézségeket kell leküzdenünk. Pedig gondoljunk csak bele, hogy jó pár évvel ezelőtt még a vezetékes telefon sem volt mindenki számára elérhető. A gyerekek reggel elindultak az iskolába, és nem ellenőrizték le a szülők, hogy odaértek-e, hiszen nem is tudták volna ezt megtenni. Elég fura lett volna, ha mindenki betelefonál a tanáriba, hogy a gyermeke beért-e. Ráadásul a munkahelyi vezetékes telefonokat sem lehetett túl gyakran magáncélokra használni.
Ha megbeszéltünk egy találkozót, akkor oda kellett érnünk a megadott helyre, a megadott időben, mert nem tudtuk értesíteni a másik felet arról, ha közbejött valami. Így hát az esetek legnagyobb többségében nem is jött közbe semmi, hiszen úgy álltunk hozzá, hogy amit megbeszéltünk, ahhoz tartani kell magunkat. Manapság sokkal kényelmesebbek vagyunk ennél, és sokszor indok nélkül mondunk le egy találkozót az utolsó pillanatban, hiszen megtehetjük.
Figyellek egy ideje…
Azért ha az alábbiak közül már többet tapasztaltál magadon, gyanús, hogy elindultál a nomofóbia térerővel kikövezett útján.
- Baráti vagy családi találkozók során folyton a mobilodat nyomkodod, ahelyett, hogy a szeretteiddel beszélgetnél. Ha éppen le van foglalva a kezed, mert eszel, akkor is kiteszed az asztalra a telefonod, hogy lásd, ha üzeneted jön vagy keresnek.
- Nem telhet el úgy 10 perc, hogy ne nézz rá a mobilodra, ne ellenőrizd az üzeneteidet és ne csekkold, hogy ki mit töltött fel a közösségi oldalakra.
- Mindent lefotózol és azonnal közzé is teszed. Legyen az a reggeli kávéd, a forgalom vagy akár a legújabb szelfid.
A nomofóbia nem játék
Bizony ez a betegség komoly fizikai tüneteket is ki tud váltani. Ha valaki ebben szenved, és rájön, hogy nincs nála a mobilja, az akár pánikrohamot is előidézhet nála. A szédülés, hányinger, szapora szívverés és mellkasi fájdalom mind velejárója lehet ennek a betegségnek. Súlyosabb esetben akár orvoshoz is kell fordulni, hogy gyógyszerek, vagy pszichiáter segítségével tudják leküzdeni. A telefon miatti túlzott aggódás szorongáshoz vezet, mely súlyos lelki zavarokat, akár depressziót is tud okozni. Ha még a betegség elején jár valaki, akkor jógázással, különböző relaxációs technikákkal le tudja küzdeni.
Sok esetben még az alvást is meg tudja zavarni. [1] Ez különösen akkor jelentkezik, ha valaki már éjszaka is folyamatosan biztos akar lenni abban, hogy elérhető. Így többször felkel és újra és újra meggyőződik arról, hogy a telefonja nem merült le, és van elegendő térereje.
Sajnos ez is a kényszerbetegségek közé sorolandó, melyeket nagyon nehéz leküzdeni. Általában van valamilyen mélyen nyugvó lelki ok, amelyhez társulnak a tünetek. Ha megvan az ok, és megpróbáljuk megoldani, akkor van rá esély, hogy csökkenjen a nyomás, és szűnjön a kényszer, azonban sok esetben, amint nehezebb élethelyzetbe kerülünk, a kényszeresség is újra meg fog nőni.
A kényszerbetegségben szenvedők olyan ok-okozati összefüggéseket találnak dolgok között, amelyek logikusan átgondolva teljességgel lehetetlennek tűnnek, azonban sajnos a betegség hatására ezt nem látják át. Úgy vélik, ha nem nézik meg sokadszor is a telefonjukat, hogy van-e térerő, hogy fel van-e töltve, akkor valamilyen borzasztó dolog fog történni. Így hát akár az éjszaka közepén is ellenőrzik, de ez csak egy rövid időre nyugtatja meg őket, és a folyamat elkezdődik újra és újra. Így egyre fáradtabbak, egyre feszültebbek lesznek, amely még jobban felerősíti a kényszercselekedeteket.
Van megoldás!
Természetesen létezik megoldás, a gyógyszereken és a pszichiáteren kívül is. Van olyan szintje a betegségnek, amikor sajnos már csak ezek jöhetnek szóba, de érdemes időben rajtakapni magunkat, és tenni azellen, hogy valóban elhatalmasodjon rajtunk.
Ha valóban szükséges, hogy egész nap velünk legyen a mobilunk, akkor is kerüljük el, hogy folyamatosan a feltöltöttségét és a térerőt ellenőrizgetjük. Attól nem leszünk jobban elérhetők, hogy folyamatosan rettegünk, hogy le fogunk merülni. Reggel feltöltött telefonnal induljunk el és figyeljünk arra, hogy csakis akkor vegyük elő, amikor keresnek minket, vagy amikor nekünk kell hívni valakit.
Ha tehetjük, e-mailjeinkre ne a telefonon, hanem laptopon válaszoljunk, és kössük az egyéb internetes tevékenységeinket is a számítógépeinkhez. A telefont arra használjuk, amire való, vagyis telefonálásra és üzenet küldésére. Így egy idő után meg fogjuk szokni, hogy semmi sem történik, ha nem ellenőrizzük rajta percenként a mailjeinket. Ráadásul, ha fontos, hogy elérjük a szeretteinket, és ők is elérjenek minket, minél kevesebb extra tevékenységet folytatunk a mobilunkon, annál kevesebb energiát használunk fel, így jóval kisebb az esély rá, hogy lemerüljünk napközben. Mi, és a mobilunk. Mert a mi energiáink is ugyanolyan gyorsan merülnek le, akár felesleges dolgokat végzünk kényszerességből, akár értelmes dolgokat. Pont, mint a mobilunké.
