Unalom – Tényleg el kell űzni?

Posted by Szexvital.hu 2020-08-31 0 Hozzászólás

Miért félünk unatkozni? Sőt, mi az egyáltalán, hogy unalom? Mi különbözteti meg azt, amikor teljesen a gondolatainkba vagyunk feledkezve attól, amikor azon pörög az agyunk, hogy nincs mit csinálnunk? Gyerekkorunkban rengetegszer valljuk be, hogy épp unatkozunk, de ez felnőttként már nem vet ránk túl jó fényt, így inkább titkoljuk. De miért is bűnös és szégyenteljes dolog unatkozni?

Mert az unalom kéz a kézben jár a feszültséggel. Hiszen megszoktuk, hogy minden percünk be van osztva, mindig van mit csinálni, így, ha hirtelen úgy érezzük, kicsúszott az irányítás a kezünkből, rögtön befeszülünk. A tudat, hogy vajon most miért nincs dolgunk, rossz érzéseket generál bennünk, pedig ha nem harcolnánk ellene, lehet, hogy még élvezni is tudnánk!

 

 

Mi az, hogy unalom?

Az unalom szó jelentése „érdeklődés nélküli lelkiállapot”. Nem hangzik valami jól, így hát ne csodálkozzunk, hogy eredendően rosszat látunk benne. De nézzük csak, mit találunk még róla!

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint „Az a hangulat, érzelmi szint vagy lelkiállapot, amikor valaki nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon, és inkább tétlen, pedig képes volna cselekedni.”

Tehát ha unatkozunk, akkor szinte megbénulunk.

Amikor az unalom az agyadra megy

Dr. Teresa Balton, a Kelet-angliai Egyetem kutatója szerint komoly kapcsolat van a jobb agyféltekés kreativitás és az unatkozás között. [1]

Véleménye szerint el kell, hogy jöjjön az a pillanat, amikor az agyunk elfogadja azt, hogy az unalom egy teljesen természetes folyamat, nem harcol már ellene, így a korábbi feszültség boldogsággá alakul. Ilyenkor veszi át a boldog semmittevés az irányítást a megfeszült idegek felett.

Ugyanezt vallotta Bertrand Russel filozófus is, aki szerint a monotonitástűrés képessége elengedhetetlen a boldog élethez. De akkor miért akarjuk folyamatosan feladatra kényszeríteni magunkat és miért találunk ki mindig valamiféle unaloműző elfoglaltságot gyermekeink lefoglalására?

Sok jóból is lehet sokk

Mert úgy érezzük, ha unatkozunk, lemaradunk valamiről. Nem boldogító érzés, ezért is jár feszültséggel. Hiába imádunk egy filmet, nem nézzük meg egymás után tízszer, mert a végén már annyira monotonná válik, hogy megutáljuk.

Megszólal bennünk egy feszítő, figyelmeztető jelzés, hogy hagyjuk abba, hiszen ez már nem elég érdekes számunkra. Keressünk inkább helyette valami sokkal értelmesebbet, érdekesebbet, mert ez a mostani cselekvés már nem elégít ki minket.

Bármit megtehetsz velem, csak ne untass!

A legtöbb ember kerüli az unalmas, sótlan embereket. Ugyanakkor rettegünk a túlságosan is kiszámíthatatlan embertársaink közelségétől is. Az igazság tehát valahol a kettő között rejlik.

Az unalomnak azonban nem csak negatív hatásai vannak. A tőle való félelem megakadályozza, hogy mindig ugyanazt csináljuk, ugyanazt gondoljuk, tehát kíváncsiságra késztet minket, valami új iránt. Ennek köszönhetően új területeket fedezhetünk fel, új célokat határozhatunk meg.

 

 

Hát nem állati?

De, sajnos az. Ugyanis az állatok, bár természetes életformájukban az etológusok szerint képtelenek az unalomra, nekünk embereknek, a háziasításuknak és az állatkerti tartásnak köszönhetően, már képesek unatkozni. Ez azonban negatív testi megnyilvánulásokkal jár. Mivel a bennük lévő feszültséget nem képesek más módon levezetni, így az könnyen átcsap saját magukkal, vagy másokkal szembeni agresszióvá.

Az unalom az állatoknál az úgynevezett izgalmi pangás állapota, mely azért alakul ki, mert az állat számára hiányoznak a természetes környezetében előforduló ingerek. Így hát elfoglaltságot, valamiféle pótcselekvést keresnek maguknak, melybe belefér a bútorok megrongálásán keresztül sajnos akár az is, hogy saját magukat kezdik el rágni, jobb híján.

Az unalom káros az egészségre?

Van, akinél igen. Ugyanis azok az emberek, akik valamilyen oknál fogva nem is akarnak kilépni az unatkozó mindennapokból, nem kreativitással fogják színesebbé tenni napjaikat, hanem káros szenvedélyekkel ütik el az időt. Az ital, a dohányzás és a drogok a legkárosabb unaloműzők, de a kényszeres evés is ezekhez a pótcselekvésekhez sorolható.

Sandi Mann pszichológus arra kért önkénteseket, hogy vegyenek részt egy nagyon unalmas telefonbeszélgetésben. [2] A hatás nem maradt el, hiszen a kísérlet résztvevői hosszas és gyakori ásításokkal jelezték, hogy nem túl izgalmas a feladat számukra. Kutatásai során azonban kiderült az is, hogy unalom hatására kreatív gondolatok éledtek bennük, melyeket hamarosan unaloműző tevékenységek létrehozására használtak fel.

Azonban van az unatkozó embereknek egy másik csoportja, akik krónikusan unatkoznak. Számukra a folyamatosan változó világ bizonytalan és veszélyes, így ez elől a monoton, de ugyanakkor biztonságos unatkozás világába menekülnek.

 

 

Megöl az unalom

És tényleg. A Whitehall-tanulmány kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy az unalom hatása a várható élettartamra drasztikus lehet. Azok az emberek ugyanis, akik életük folyamán rengeteget unatkoztak, sokkal hamarabb hunytak el, mint kreatívabb társaik. Sajnos ez azzal is összefüggésben van, hogy a krónikus unatkozók a legtöbb esetben depresszióval küzdenek.

A tanulmány során az egyik csoport tagjait magukra hagyták egyedül egy szobában, ahol csak egy gomb volt a társaságuk. Amikor ezt megnyomták, áramütést juttattak a saját bokájukba. A fájdalom ellenére, sokan mégis nyomkodták a gombot, elűzve ezzel az unalmat.

A másik csoportnak telefonszámokat kellett lemásolniuk, ami lássuk be, szintén egy borzasztóan monoton tevékenység, mely unalmat vált ki. Őket azonban mindez arra ösztönözte, hogy vigyenek valamilyen kreativitást a számok másolásába. Így hát alkottak egy képzeletbeli világot és értelmet adtak az értelmetlen feladatnak. Azaz a saját elméjük adta kreativitás segítette át őket a kellemetlen helyzeten.

Ez a fajta válaszreakció hasonlít ahhoz, amikor egy művész egymaga áll az üres festővásznon előtt egy szobában, majd rávarázsolja a fejében megszülető csodás képet, melyet a képzelete alkot meg számára. Gondoljunk bele, mi történne, ha félne attól, hogy csak ott áll a vászon előtt, mert nincs semmi dolga. Soha nem születhettek volna meg a legnagyobb alkotások, ha a művész, a monotonitástól és az unalomtól való félelmében festés, zeneszerzés, vagy írás helyett kirohant volna a konyhába mosogatni, vagy kicserélni a hintója kitört kerekét.

Unatkozz bátran!

De térjünk vissza egy pillanatra Mann-hoz. Szerinte a titok, hogy nem félünk az unalomtól, hanem inkább magunkhoz öleljük. Ő ahelyett, hogy szidná a forgalmi dugót, ami az autójába kényszeríti, elkezd zenét hallgatni a kocsiban és hagyja, hogy a gondolatai szabadon szárnyaljanak. Sőt, a gyerekeit sem hajszolja bele folyamatos programokba, hanem hagyja, hogy nyugodtan unatkozhassanak, fejlesztve ezzel kreativitásukat.

Gondoljunk csak bele! Van időnk unatkozni akkor, amikor határidős munkánk van, közben a feje tetején áll minden a lakásban és a gyerekért is el kell még rohanni az iskolába? Dehogy! Éppen ezért estére agyhalott állapotban zuhanunk be az ágyba. Ellenben, ha nap közben megérint minket az unatkozás huncut kis szele, az azt jelenti, hogy van egy lélegzetvételnyi szabadidőnk. Használjuk hát ki valamire, ami örömet okoz nekünk! Ilyenkor van lehetőségünk nyugodtan átgondolni a minket régóta foglalkoztató kérdéseket, elővenni egy jó könyvet, időt szánni a szeretteinkre, vagy egyszerűen csak hagyni, hogy újra gyermeki örömmel élvezzük a semmittevést.

Ébren vagy még? Remélem nem untad halálra magad a cikkem olvasása közben! Garantáltan nem fogsz unatkozni, ha kipróbálod az ES 7 Agyserkentő tablettát, a Hemp4Life CBD Olajat, vagy a Naturland Koffein tablettát.

 

[2] https://www.bbc.com/future/article/20141218-why-boredom-is-good-for-you

Hozzászólás