A virtuális magányon innen és túl
„Egyedül nem megy!" Ripacsok című film
Akármennyire is hisszük azt, hogy az okostelefonunk segítségével mindig van társaságunk, ez sajnos nincs így. Csatlakozhatunk bármilyen virtuális közösséghez, ez nem helyettesítheti a valódi találkozás, és közös tevékenységek ízét és zamatát. A mai ember életéből nagyon hiányoznak a közösségek, és pillanatok alatt utolér bennünket a magány.
A magány hatalmas társadalmi probléma, és sajnos testi-lelki következményekkel is jár. A magány rizikófaktor az öngyilkosságra, a depresszióra, a paranoiára, és persze a szív-és érrendszeri betegségekre.
Az internet sajnos elősegítette a hagyományos kapcsolatok lazulását, és szomorú módon az elmagányosodást.
A társas magány korát éljük
Ha azt veszed észre, hogy életed minden mozzanatát lefotózod, és kiteszed Instára, ha mindenhol belebújsz a telefonodba, nagyon sok beszélgetésed van megnyitva chaten, de egyedül ülsz le vacsorázni, bajban vagy.
Akkor is, ha ugyan van családod, párod, de a velük való időtöltés helyett mobilozol, akkor sem leszel sokkal boldogabb.
A magányosság főként a fiatalok (digitális bennszülöttek) körében hódít, pedig életkorukból, és közösségeikből fakadóan nekik van a legtöbb esélyük az ismerkedésre, és a barátkozásra. Ez összefügg azzal, hogy az újonnan elterjedt kommunikációs eszközök hátráltatják a személyes kapcsolatok kialakulását, pedig például egy serdülőnek hihetetlen nagy szüksége van a személyes kapcsolatokra. Manapság mégis az a legnagyobb probléma, hogy kezdünk elfelejteni face-to-face beszélgetni.
Vannak olyanok, akik eleve kóros magányban, vagy pszichózisban szenvednek
Számukra az internetes közösségi élet sem hoz enyhülést, maximum a társaság illúzióját adja meg, de előbb-utóbb kilóg a lóláb, és csak vajmi kevés enyhülést nyújtanak a chatek, és a különböző fórumok.
Az introvertáltak sokkal hajlamosabbak beleesni az online csapdába, ha te is ilyen vagy, akkor érdemes felülvizsgálnod a baráti körödet: milyen gyakran beszélsz velük szemtől-szemben?
Az interneten minden más - megosztok, tehát vagyok
Az internetes barátság még akkor is hamis, ha a felek hang-, és videó alapon is beszélgetnek egymással. Ezen a felületen mindenki a legszebb arcát mutatja, speciális témák mentén mozog, és ha nem tetszik neki valami, csak lekapcsolja a Wifi-t, és kész. Bármikor vissza lehet vonulni, és meg lehet sértődni.
Chaten javíthatunk, törölhetünk, korrigálhatunk. Ez egyfajta szabadságot ad, mégis gúzsba köt.
Ám bármennyire is szeretnénk, a virtuális kommunikáció nem adja meg a személyes törődést.
A Facebook, mint közösségi tér csupán egy hazugság a sok közül
Úgy működik, mint egy társaságpótlék. Előnye, mely szerint használata nem igényel személyes jelenlétet, egyben a hátránya is, hiszen a virtuális kapcsolatok egy idő után mind felbomlanak, de ha nem is, szinte minden esetben felületesek maradnak. Mi pedig nem erre vágyunk a lelkünk mélyén.
Virtuális szerelem? Az meg mi?
A társkereső oldalak többsége nem az, aminek látszik, gyakorlatilag olyan emberekkel van tele, akik valamiért az életben nem találják a szerelmet, az online kapcsolatot pedig az esetek többségében nem kívánják a realitások talajára átvinni.
Ezek a virtuális kalandorok azt állítják, hogy egy ilyen kapcsolat sokkal kényelmesebb a számukra, hiszen amellett, hogy kellően titokzatos, és izgalmas marad, nem igényel nagy erőfeszítéseket: nem kell rózsát és csokit venni, nincs találkozás, várakozás, veszekedések. Nincs más, csak a szerelem illúziója, melyet hosszas cseteléssel, és emojik sokaságával tartanak életben a felek.
Vannak olyan magányos farkasok, akiknek ez tényleg elég, hiszen könnyen megszerezhető vele az önbizalom támogatása, és az, hogy vonzónak érezzék magukat. Egyfajta praktikus magány ez.
Ám akinek ez nem elég, de mondjuk a való életben tényleg félénkebb az ismerkedés terén, annak komoly dilemmát okoz az, hogy miért nem akar vele találkozni senki, és a meg nem valósuló randik komoly önbecsülési problémákat okoznak a számára.
Pedig rossz helyen keresgélnek, és nagyon távol állnak az igazságtól.
Miért részesítjük előnyben a virtuális kapcsolatokat?
Először is azért, mert sokkal könnyebb őket menedzselni, mint a személyeseket. Nem kell utazni A-ból B-be, nincs szükség megbeszélésekre, készülésre, és a virtuális találkozókat sokkal hamarabb le lehet zavarni, mint valódiakat.
Ám a hiány, egyfajta rejtett űrként valahol mélyen mindig ott lesz az emberben, hiszen társas lények vagyunk, de ez a fajta kommunikáció nem elégíti az igényeinket.
Bár vágyunk rá, félünk az intimitástól, és a valódi törődéstől...
A virtuális térben sok mindent lehet csinálni, de ez eredmény mégis a boldogtalanság lesz
Tudunk egyszerre több emberrel beszélgetni, akár videóval is, de a hang torzít, az ölelés virtuális, és lássuk be, többnyire egy sötét szobában ülünk tök egyedül.
A magány akkor veszélyes, ha tartós, permanens állapottá válik, hiszen ekkor már hatással van a személyiségfejlődésre is. Az online kapcsolatok azért előnytelenek, mert ha az életünkben ezek vannak túlsúlyban, akkor bár sokáig nem észleljük, de mégiscsak magányosak vagyunk. Általában csak akkor döbbenünk erre rá, amikor már majd-majd depresszióba esünk.
Megfigyelted? Az sem feltétlenül előnyös, hogy minden ügyes-bajos dolgunkat tudjuk a neten intézni, kezdve a számlák befizetésétől, a képeslapok küldésén, és repjegyfoglaláson át egészen a nagybevásárlásig.
A megoldás
Ha ki szeretnél jutni a laptopod, és a tableted bűvköréből, és a személyes kapcsolataid ápolnád, akkor jól teszed, hiszen hiába van ezernyi ismerősöd a közösségi oldalakon, ha épp nincs kivel kipróbálnod egy új kávézót, megnézni egy új mozifilmet, vagy egyedül kell elutaznod nyaralni.
Lépj a tettek mezejére!
Először is, változtatnod kell a napi rutinodon. Próbáld megszokni, hogy csak a rövid beszélgetéseket intézed online, így ha azt veszed észre, hogy azzal a barátnőddel trécselsz hosszú percek óta, akivel egyébként egy városban élsz, akkor állj meg, és inkább beszéljetek meg egy találkozót.
Ha online ismerkedsz, egy-két beszélgetés után kezdeményezz találkozót, egyébként nem érdemes vele foglalkoznod, mert könnyen abba a hibába eshetsz, hogy sosem léptek ki az online térből.
Lépj ki a négy fal közül. Dolgozz a személyes kapcsolataidon, bármilyen nehéz is sokszor megtenni az első lépést. Ehhez először is kezdj el járni közösségekbe. Hidd el, az emberek zöme hálás lesz azért, ha beszélgetést kezdeményezel velük legyél akár egy edzésen, főzőkurzuson, vagy egy túrán. Annak is megvan az esélye, hogy jó barátságaid születnek, hiszen a közös hobbi képes összekovácsolni az embereket.
Ha más ötleted nincs akkor menj el önkénteskedni, és így számodra is kinyílhat a világ.
Ha te is a digitális generáció (1980-1994 között születettek) tagja vagy, akkor nehezedre eshet fizikai kapcsolatot kialakítani másokkal, hiszen a telefonoddal nőttél fel, de megéri.
Félünk a sérüléstől
Sokan azért választják a mobilt a valódi beszélgetések, és a közös tevékenységek helyett, mert félnek a kudarcoktól, a nézeteltérésektől, de a virtuális térben olyanok lehetnek, amilyenek lenni akarnak.
Ráadásul a hálón való csüngés azt az illúziót kelti, hogy nincsenek egyedül, hiszen folyamatosan érkeznek a lájkok, a posztjaikhoz való hozzászólások, a szívecskék, stb. Ezért esünk kétségbe, ha lemerül a mobilunk, vagy ha a nagy testvér törli a profilunk a rendszerből.
Ugyan ember csak akkor érzi magát önmagának, ha kapcsolódik másokhoz, ámde a virtuális kapcsolódás nem adja meg ezt az örömet. Tartósan legalábbis nem.
A technológia veszélye egyébként leginkább abban rejlik, hogy így nehéz átélni a maga teljességben a kapcsolatok intellektuális, és érzelmi síkját.
