-
Az Ön bevásárlókosara még üres!
Ahhoz, hogy bele tudjuk képzelni magunkat valaki más helyzetébe, képesnek kell lennünk arra, hogy megérezzük, felismerjük az érzéseit. Ez pedig érzelmi intelligencia nélkül lehetetlen küldetés. Viszont jó hír, hogy az empátia fejleszthető.
Beleérző képesség, amellyel képesek és hajlandók vagyunk teljes mértékben megismerni a másik szemszögéből a dolgokat. Sokan összekeverik a szimpátiával, de jóval több annál. Míg ha szimpátiát érzünk valaki iránt, akkor aggódunk a jóléte miatt, addig ha empatikusak vagyunk iránta, akkor szinte belépünk a világába és teszünk is azért, hogy jól legyen.
Mivel megpróbáljuk beleélni magunkat a helyzetébe, sokkal könnyebben tudunk a támaszai lenni, hiszen jobban átlátjuk, mire is van szüksége és miben tudunk a segítségére lenni.
Az első pszichológus, aki az empátiával foglalkozott, Edward B. Titchener volt, aki 1909-ben készített egy tanulmányt arról, hogy az agy bizonyos területei játszanak szerepet az empátia kialakulásában. Azonban az empátia nagyon sok mindentől függ.
Az empátiának három féle típusát különböztethetjük meg.
Sokak számára teljesen természetes, hogy beleélik magukat valakinek a helyébe, de sokan vannak, akikből más szenvedése közönyt, vagy éppen ellenséges érzéseket vált ki.[1] Hogy Te melyik csoportba tartozol, azt nagyon egyszerűen ki tudod deríteni.
Empatikus vagy másokkal, ha
Az, hogy valakinek magas az érzelmi intelligenciája, csodálatos dolog. De néha kimerítő is tud lenni. Sajnos az, ha folyamatosan a bajban lévők gondját cipeljük a hátunkon, egy idő után teljesen ki tud meríteni minket. Így ezt is, mint mindent, ésszel és mértékkel kell csinálni. Még ha nagyon nehéz is ezt megérteni azok számára, akik szívvel-lélekkel segítenének szinte bárkinek. A világ gondjai soha nem fognak elfogyni, viszont ha mindent magunkra veszünk, az előbb-utóbb depresszióhoz, kiégéshez fog vezetni, mely hamarosan testi tüneteket hoz magával.
Az empátia jó esetben kölcsönös. Azoknak az embereknek, akik empatikusak másokkal szemben, sokkal gyakrabban segítenek. Jóval nagyobb az ismeretségi körük is, hiszen akár ismeretlen embereken is képesek és hajlandók segíteni. Kutatások szerint általában a nők empatikusabbak, de nagyon sokat jelent az is, hogy ki milyen családban nőtt fel.
Ahol gyermekként már azt látták, hogy segíteni kell, sőt, másokkal jót tenni kifejezetten felemelő érzés, azok felnőtt korukban is sokkal fogékonyabbak lesznek mások problémáira és hamarabb fognak segítséget nyújtani. Akik azonban csak azt látták, hogy mindenki törődjön a maga bajával, azoknak jóval nehezebb együttérzőnek lenni.
Sok esetben keresünk mentséget arra, hogy miért is ne segítsünk valakinek. Az egyik ok lehet a kognitív torzítás, amikor valakit megpróbálunk hibáztatni azért, amiért az adott helyzetbe került. Sokan mások kudarcait egyértelműen azok belső tulajdonságainak vélik, míg ha ők maguk hibáznak, azt szívesen fogják egy külső körülményre. Így, ha valaki éhezik, alkoholista, elveszítette a munkáját, arra könnyen találunk indokot, így megmagyarázva magunknak, hogy miért is nem érdemlik meg, hogy segítsünk nekik. Továbbá egy védelmi rendszert is jelent ez a magyarázat számunkra, hiszen ezen a logikán haladva egyértelmű, hogy mi soha nem kerülhetünk ilyen helyzetbe. Hiszen mi nem úgy élünk, nem úgy viselkedünk, mint az, akivel a baj megtörtént.
Azonban, ha beismerjük, hogy a világ egy kiszámíthatatlan hely, akkor szembe kell néznünk azzal, hogy a mai jólét holnap már egyáltalán nem biztos, hogy a rendelkezésünkre áll. Így akármikor kerülhetünk ugyanolyan kétségbeejtő helyzetbe, mint az, akin most épp nem akarunk, vagy nem tudunk segíteni.
Sok esetben, ha tőlünk fizikailag távol élő emberek kerülnek bajba, ugyanígy elhárítjuk a segítségnyújtást, hiszen az nem a mi dolgunk. Máshol élnek, másmilyenek, oldja meg a problémájukat az, aki olyan, mint ők.
Az áldozatok hibáztatása is egy torzítás. Az emberek azt szeretnék érezni, hogy a világ egy biztonságos és igazságos hely. Így, ha bizonyos esetekben azt, ami történt, az áldozat hibájának tudhatják be, megerősítést nyer a feltevésük az igazságos világ létezéséről.
Indokok mindig vannak, de aki akár egyszer is megtapasztalta, milyen csodálatos dolog viszonzás nélkül segíteni, jót tenni, az keresni fogja azokat az alkalmakat, amikor empatikus lehet valakivel.
Christian Keysers, az amszterdami Holland Idegtudományi Intézet munkatársa szerint,[2] amikor meglátunk egy szenvedőről készült fényképet, az agyunkban aktiváljuk azokat az érzéseket, amelyeket mi éreznénk az adott helyzetben.
Azonban mégis történnek olyan események, amikor nem hogy empátiát nem érzünk egymás iránt, hanem még ártani is akarunk. Ilyenek például a háborúk. Megállapításra került, hogy a csoportba tartozás érzése ilyenkor jóval erősebb az empátiánál. Ha a saját csoporttagjainkról van szó, velük szemben együttérzőek tudunk lenni, de a másik csoportba tartozókkal szemben egyáltalán nem.
És ezáltal szimpatikus. Adunk pár tippet, hogy válhatsz érzelmileg intelligensebbé.
Az empátia segítségével szebbé teheted mások életét, ezáltal a sajátodat is. Ráadásul sokkal jobban szeretnek majd a társaságodban lenni, hiszen figyelmes és törődő vagy másokkal. Sőt, még a párkapcsolatod is sokkal jobb lesz!
[1]https://www.verywellmind.com/what-is-empathy-2795562
[2]https://www.psychologicalscience.org/observer/i-feel-your-pain-the-neuroscience-of-empathy