Amire még rendes magyar szavunk sincsen: a bullying

A bullying veszélyes. Nemcsak azért, mert becslések szerint a gyerekek 2/3-át érinti a megfélemlítés, zaklatás, csúfolás és bántalmazás valamely formája. Hanem azért is, mert a segítséget nem kapó zaklatott gyerekek jó eséllyel válnak felnőtt, de akár már tinédzser korukban maguk is bántalmazóvá. Így viszont sosem fogjuk megtörni ezt az ördögi kört és mi magunk termeljük újra a bántalmazói kultúra áldozatait és elkövetőit.

Biztosan te is találkoztál már olyan kisgyerekkel vagy tinédzserrel – esetleg te magad voltál ilyen – aki látszólag egyik pillanatról a másikra úgy döntött, hogy holnaptól ő bizony nem megy iskolába. Azért mondtam, hogy látszólag, mert vannak olyan jelek, amelyekből viszonylag könnyű lenne olvasni, mégis hajlamosak vagyunk átsiklani fölöttük.

Jelek, amikből már a kezdet kezdetén olvashatsz

Árulkodó jel lehet például a gyermek egyre csöndesebb, magába forduló viselkedése, a szorongás, de az is, hogyha valamilyen rejtélyes okból kifolyólag felhagy az addig kedvelt tevékenységeivel. Például az olvasással, a tanulással, tánccal vagy bármi mással, ami örömet okoz neki. Egyre kevesebbet beszél a barátaival – osztálytársaival kieszelt mókákról, ha pedig kérdezzük is róla, gyakran elüti a kérdést egy mogorva „semmivel”.

Persze ennél szembeszökőbb tünetek is lehetnek: például az ágybavizelés, az étkezés és az étel elutasítása, a dadogás, a kezek reszketése. Esetenként hányinger, hányás, láz, hasmenés is előfordulhat, mert a szervezete és az agya így próbálja önkéntelenül is jelezni a problémát és a sokkhatást, aminek a zaklató/bántalmazó által ki van téve.

Viszont ezekben a tünetekben sajnos nem az iskola- és tanulásundoritisz játssza a főszerepet, ennél ugyanis súlyosabb, összetettebb lehet a probléma. Előfordulhat ugyanis az – ráadásul egyre gyakrabban –, hogy a gyermek társai kiközösítették, csúfolták, megalázták, esetleg fizikailag is bántalmazták őt.

A bullying majdnem fogalma

Azért írtuk, hogy „majdnem”, mert a magyar nyelvben egyelőre nincs helyes megfelelője ennek az összetett jelenségnek. A The National Child Traumatic Stress Network például így magyarázza a bullying mibenlétét[1]: olyan tudatos és kéretlen cselekedet, amelynek célja közösségi, érzelmi, fizikai és / vagy pszichológiai károkat okozni valakinek, akit a zaklató magánál alacsonyabb rangúnak ítél meg.

Ebből is látszik, hogy miért van bajban a bullying fordításával a magyar nyelv. Ez egy igazán komplex kérdéskör ahhoz, hogy „csak” megalázásról, csúfolódásról, fizikai erőszakról, megfélemlítésről vagy zaklatásról beszéljünk.

Ráadásul ez az áldatlan állapot sokszor hetekig-hónapokig, esetleg évekig tart, így megakadályozza az áldozatot abban, hogy biztonságos és stresszmentes életet éljen, illetve iskolai-, munkahelyi környezetet élvezhessen. Ennek később súlyos egészségügyi, fizikai és mentális következményei lesznek. Gyerek áldozatok esetében a bullying fokozottan károsíthatja az önbecsülésüket, roppant káros hatásuk lehet a társas kapcsolataikra, a tanulmányaikra.

Nem teher alatt nő a pálma – a bullying következményei súlyosak

Amennyiben a bullying folyamatos, úgy egészségügyi, mentális, érzelmi és viselkedésbeli következményei is lehetnek. Többek között:

• stressz,
• szorongás,
• depresszió,
• magány,
• elszigeteltség-érzés,
• elutasítottság érzése,
• rossz önértékelés,
• alvászavarok,
• táplálkozási zavarok (pl. anorexia, bulimia),
• egészségügyi panaszok (has- és fejfájás, hányinger, hányás, szédülés, ájulás, hasmenés stb.),
• társas kapcsolatok és képességek leépülése,
• iskolaelkerülés (hiányzás és iskolaelhagyás),
• önbántalmazás (például saját magát vagdossa),
• öngyilkosság,
• gyilkosság vagy annak gondolata.

Bár már így is „szép hosszú” a lista, amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a zaklatott gyerekek körében megnő a kockázata a kábítószer- és alkoholfogyasztásnak, majd függőségnek is, hiszen szakszerű segítség hiányában ezekhez a szerekhez nyúlnak.

Emellett a PTSD, vagyis a poszttraumásstressz-szindróma kialakulásának esélye is megnő. Ahogy azt a korábbi cikkünkben is írtuk, a gyerekkori traumáknak – amik közé végső soron a bullyingot is sorolhatjuk – elég gyakori velejárója a PTSD. Egy 2012-es tanulmány[2] szerint a bullyingot megtapasztalt gyerekek körében a fiúk 27,6%-ánál és a lányok 40,5%-ánál alakult ki PTSD.

Még rosszabb volt a helyzet azoknak a diákoknak a körében, akik nemcsak áldozatai, de ennek hatására elkövetőivé is váltak a bullyingnak. Az amerikai kormányzat hivatalos bullyinggal foglalkozó portáljának[3] adatai szerint például az 1990-es években történt 15 iskolai lövöldözés közül 12-ben az elkövető maga is a bullying áldozata volt. Ugyanakkor egy másfajta trauma áldozatai is válhatnak később a bullying áldozatává. Rendkívül összetett és bonyolult kérdés ez.

A bullying fajtái és módszerei: nemcsak a szó és az ütés számít

Ha a bullying felszámolása a célunk, akkor igazából négyfrontos harcra készülhetünk, hiszen a megfélemlítés, a zaklatás 4 főbb módon történhet. Megkülönböztethetjük egymástól például:

• a verbális,
• a közösségi,
• a fizikai,
• és a cyberbullyingot.

A verbális zaklatás gyakorlatilag nem igényel túlzott magyarázatot. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan kiejtett szó, amivel a másikat megbánthatjuk, megfélemlíthetjük. Ide tartozik a gúnyolódás, a csúfolódás, a gúnynevek, a szexuális jellegű megjegyzések és a fenyegetések.

A közösségi-szociális zaklatás fogalomkörébe például az áldozatra nézve káros pletykák terjesztése, a nyilvános megszégyenítése és a társadalmi kapcsolatainak a lerombolása tartozik. Utóbbi azt a folyamatot takarja, amikor az áldozat barátait az áldozat ellen fordítják például azzal a félelemmel, hogy ha nem áll be ő is a csúfolódók sorába, akkor rá is rászállnak.

A fizikai zaklatás gyakorlatilag az agresszív testi megnyilvánulásokat takarja. Az ütéseket, rúgásokat, késeléseket, harapásokat, amiket csak el tudunk képzelni. Amikor a zaklató már „rutinosabb”, úgy helyezi el ezeket az ütlegeket, hogy annak ne legyen látható helyen nyoma.

A cyberbullying jelensége a legújabb terület, már ami a zaklatások módját illeti. Ennek helyszíne az internet, ahol szintén tere nyílik a nyilvános vagy épp privát bántalmazásnak, fenyegetéseknek, pletykaterjesztéseknek. Eszközei lehetnek a negatív, káros, sértő kommentek, képek, e-mail üzenetek, blogbejegyzések is. Hatásuk egészen elképesztő, hiszen például a közösségi médiában rendkívül gyorsan terjed el minden ilyen tartalom, és az internet sajnos nem felejt.

Hogyan védekezhetünk a bullying ellen?

Bár a legfontosabb, talán 0. számú lépés a prevenció, a felvilágosítás és a megelőzés, ez egy nagyon hosszú folyamat, aminek egyébként a bántalmazói kultúrában érlelődő társadalmat gyökerestül át kellene hatnia. Ettől sajnos még nagyon messze vagyunk.

Éppen ezért teljesen normális, ha életkortól függetlenül meg szeretnéd védeni a gyermeked, testvéred, unokád vagy barátodat a bullyingtól, hiszen már óvodás kortól kezdve az életünk része lehet ez a fajta zaklatás.

Ugyanakkor mi nem mindig lehetünk ott mellette, ezért nem árt, ha tisztában van azzal, hogy mit tehet az egyes zaklatási formák ellen. Az első és legfontosabb dolog, hogy legyen tisztában azzal, hogy mi az a zaklatás: világosítsd fel róla és bíztasd arra, hogy ha ezt tapasztalja, mindig számoljon be róla legalább otthon.

Hívd fel a figyelmét arra, hogy:

• mindig jelentse a zaklatást (akkor is, ha nem őt, hanem egy osztálytársát vagy barátját bántják, esetleg egy számára idegen gyerekre szálltak rá), szülőnek, tanárnak vagy olyan személynek, akiben megbízik,
• biztosítsd róla, hogy emiatt nem fog bajba kerülni, ez nem árulkodás,
• próbálja meg figyelmen kívül hagyni a zaklatót,
• sétáljon el, vagy távozzon más módon, ha tud,
• keresse ilyenkor a nyilvánosságot, mármint menjen emberek közé, hiszen ide a zaklató jó eséllyel nem fogja követni,
• amennyiben mégis, kérjen segítséget egy felnőttől vagy hívjon fel valakit telefonon,
• ilyenkor sokat számít a magabiztosság: törekedjen határozott, akár hangos beszédre és a testbeszéde is sugallja azt, hogy nem sikerült őt megfélemlíteni,
• keresse az ilyen helyzetekben a kijáratot, a lehetséges menekülési útvonalakat,
• próbálja meg felhívni magára a környezet figyelmét, ha a zaklatás például az utcán vagy a buszon történik,
• a szerepjáték sokat segíthet a feldolgozásban és a történtek elmondásában.

Ezek olyan praktikus védekezési tanácsok, amik bár triviálisnak tűnnek, de segíthetnek egy-egy szituáció kezelésében, bár a cyberbullying esetében természetesen egészen más módszerekre lesz szükség. Ugyanakkor az mindkét esetben nagyon fontos, hogy a gyermek érezze azt, számíthat a felnőttekre és bármikor elmondhatja nekik a problémáját.

Amennyiben hosszabb ideig volt kitéve a gyermek a zaklatásnak, mindenképpen kérjétek szakember segítségét. Az életkorának megfelelő kognitív viselkedésterápiával, családterápiával, játékterápiával, szerepjátékokkal és rengeteg beszélgetéssel segíthettek neki túltenni magát a történteken.

Nem csodáljuk, ha a cikket olvasva benned is felment a pumpa. Nyugtasd meg az idegeidet Magnéziummal, Macskakarommal vagy a Jobb hangulat csomagunkkal és próbáld egy kicsit kifújni magad!