Hogyan NE tedd teljesítménykényszeressé a gyereked?

Posted by Szexvital.hu 2019-04-24 0 Hozzászólás

Fontos dolog a teljesítmény, de nem mindegy, hogy milyen áron éred el a kitűzött célt. Gyerekek esetében mindez hatványozottan igaz. Végül is mi ér többet: egy színjeles bizonyítvány, vagy a gyereked ép lelkivilága?

Természetesen minden szülő boldog és sikeres felnőttet szeretne nevelni csemetéjéből, de sajnos vannak olyan esetek, amikor ez a próbálkozás egy picit mellémegy. Ennek következménye lehet a teljesítménykényszeres, szorongó, depresszív gyermek, vagy egy már fiatalon kiégett, huszonéves felnőtt. Egyik sem hangzik túl jól, nem igaz?

A gyereknevelés buktatói

Amikor 9 hónapnyi, lehetőleg boldog várakozást követően megérkezik a család legfiatalabb tagja, sok mindent megígérünk önmagunknak, és persze neki is. Többek között azt, hogy szeretni, óvni, védeni fogjuk, amíg csak tudjuk, illetve minden támogatást megadunk neki ahhoz, hogy sikeres felnőtt váljon belőle.

Aztán jönnek a szürke hétköznapok, amikor először a családból érkeznek meg az első, a gyermek számára negatív felhangú összehasonlítgatások, majd később idegenektől kaphat olyan bántó véleményt a boltban, az utcán sétálva, a játszótéren, az óvodában, vagy az iskolában, amit már a gyereked is érzékel, és egy életre megjegyez, beépül az öntudatába.  

gyerekneveles-teljesitmenykenyszer-nelkul-1

No és persze arról se feledkezzünk meg, amikor a szülő támaszt túlzott elvárásokat saját gyermeke felé, mert ösztönösen versenyezni támadt kedve a többi szülővel, vagy más családtagokkal, esetleg a saját meg nem élt vágyait próbálja meg a gyerekén keresztül beteljesíteni. A versenyszellem bizonyos fokig egészséges, de ha túlzásba esünk vele, komoly károkat okozhatunk a gyerekünknek.

Mitől alakulhat ki a teljesítménykényszer?

1. Ha a gyermeket nem önmagához, hanem más gyerekekhez vagy akár saját magunkhoz viszonyítjuk, és ennek jól hallhatóan hangot is adunk.

2. Ha túlzott elvárásokat támasztunk felé, amiket még életkora vagy fejlettségi foka okán sem tud elérni.

3. Ha majomszeretettel csüngünk rajta, és így mindig meg akar felelni nekünk azért, hogy fennmaradjon ez az állapot.

4. Ha olyan helyzetbe kényszerítjük, hogy titkolnia kell a hiányosságait, fél azokat bevallani.

5. Ha úgy érzi, csak akkor szeretjük, ha kitűnő jegyeket hoz haza az iskolából.

6. Ha csak a jó teljesítményt ismerjük el, és kizárólag ezekre vonatkoznak a beszélgetéseink.

7. Ha a rossz jegyeket büntetjük, ahelyett, hogy megkérdeznénk, hogyan segíthetünk. Nem kérdezzük meg, mi nem megy.

8. Ha szinte az összes kérdésünk a teljesítménnyel (iskolai, sport, vagy valamilyen szakkör) kapcsolatos.

9.  Ha olyan jutalmazási/büntetési rendszert vezetünk be, ami csak a jó teljesítményt ismeri el.

Ismerd fel a jeleket!

Minden gyermek más és más, de az egészségtelen versenyszellemnek, illetve a teljesítménykényszernek vannak egyértelműen felismerhető jelei. És komoly következményei is!

A teljesítménykényszer jelei:

Fizikai és lelki tüneteket egyaránt megkülönböztethetünk.

Fizikai tünetek (főként reggel, még az iskolába indulás előtt jelentkeznek):

  • gyakran fáj a feje,
  • hányingere van, és sokszor hány,
  • gyomoridege van,
  • nincs étvágya,
  • remeg az idegességtől,
  • a végkimerülésig hajszolja magát (elájul, hajnalig magol, nagyon keveset pihen).

Lelki-mentális tünetek:

  • szorong, fél iskolába menni, 
  • kételkedik a képességeiben, (ami egyébként az imposztor szindróma melegágya)
  • gyakran feszült, ideges,
  • állandóan fáradt, 
  • retteg a kudarctól. 

Persze a gyerekek ritkán produkálnak ugyanolyan tüneteket. A fenti felsorolás mégis némi támpontot adhat abban a tekintetben, hogy milyen jelekre figyelj oda, ha nem szeretnéd, hogy idő előtt kiégjen.

Érdemes komolyan venni ezeket a figyelmeztető jeleket, mert a teljesítménykényszer a legtöbb esetben nem visz előre, sőt! Igen súlyos következményei lehetnek.

A teljesítménykényszer lehetséges következményei:

  • depresszió,
  • imposztor-szindróma kialakulása,
  • önbizalomhiány,
  • állandó félelem a kudarctól,
  • bátortalanság,
  • konfliktuskerülés, behódolás,
  • elkerülő magatartás,
  • dühreakció a sikertelenségre, megszégyenülésre,
  • kiégés,
  • kapcsolatteremtési készségek visszafejlődése,
  • önző, mindenen átgázoló attitűd kialakulása.

 

Okosan sáfárkodj a szavakkal!

Ugyanis a gyerekek agya olyan, mint a szivacs: mivel kielégíthetetlen kíváncsiság él bennük a világ megismerése iránt, minden apró információmorzsát magukba szívnak, értékelnek és elraktároznak későbbre. Sajnos a bántóan kritikus megjegyzésekkel ugyanígy tesznek. 

Igaz, hogy a világ, amiben élünk rettentően teljesítményközpontú, de ettől még nem szabad a gyerekeink elé olyan kihívásokat állítani, aminek életkoruk vagy fejlettségi szintjük okán sem mentálisan, sem fizikálisan nem tudnak még megfelelni. Ettől csak görcsök alakulnak ki belőlük, ami már nemcsak a tanulás, de a lelki egészségük rovására is mehet.

gyerekneveles-teljesitmenykenyszer-nelkul-2

Saját magához viszonyítsd a gyereked, ne máshoz!

Legyenek elvárásaid, de reálisak! A gyereked valós fejlettségi szintjét nézd, ne azt, hogy szerinted milyennek kellene lennie. 

Amire figyelj:

  • engedd gyereknek lenni, töltsön minél több időt a levegőn,
  • éreztesd vele, hogy a szereteted nem függ a teljesítményétől,
  • teremts köré nyugodt, támogató környezetet,
  • legyenek olyan közös programjaitok, ami nem teljesítményközpontú, csak „móka és kacagás”,
  • legyenek egyértelműek a szabályok,
  • hagyd hibázni, 
  • vezesd rá, hogy a kudarcokból tud a legtöbbet tanulni,
  • reális elvárásokat állíts elé, ne ess túlzásba,
  • ne a saját meg nem élt vágyaidat teljesíttesd be vele,
  • óvatosan és okosan jutalmazz, ne ettől függjön, hogy valamit van-e kedve megcsinálni, vagy nincs, 
  • ne nyomaszd agyon már az oviban a szakkörök garmadájával, csak arra járjon, amit tényleg szeret és élvez,
  • ne engedd, hogy a környezete hajszolja bele a teljesítménykényszerbe.

Akkor se ess kétségbe, ha nem old meg tökéletesen egy feladatot, vagy esetleg mások jobban teljesítenek nála! Inkább dicsérd meg a saját magához képest elért fejlődést, mert akármilyen kicsit haladt előre, beletette a munkát. Lehet, hogy nem 5-ös lett a dolgozata, de ha korábban csak 2-ese volt matekból, most pedig hozott egy 3-ast, már az is haladás. 

Az igazságtalan kritikától csak szorongani kezd majd a gyerkőc, és kialakul benne a kudarctól való félelem.  Pontosan azért, mert rögzül benne az, hogy hiába küzdött, tett meg mindent a jobb eredményért, csalódást okozott, és így az eredménybe fektetett munka is kárba veszett. Ennek viszont az lehet a következménye, hogy új dolgokat nem mer majd kipróbálni, elveszik a kezdeményezőkészsége, és a kalandvágya.

Ne törjön elő belőled a Tigrisanya!

Még 2011-ben történt, hogy a Yale Egyetem egyik kínai származású amerikai jogászprofesszora, bizonyos Amy Chua kiadta a keleti és nyugati gyereknevelési módokat összehasonlító, nagy port kavaró könyvét, „A tigrisanya harci indulója” címmel. 

Ebben bemutatja, hogy mennyire a teljesítményre fókuszálnak például az ázsiai szülők. Chua saját bevallása szerint olyan elvárásokat támasztott saját gyerekeivel szemben, hogy kötelező osztályelsőnek lenniük, soha nem mondhattak nemet a szüleiknek, nem választhatták ki a saját szabadidős tevékenységeiket, a továbbtanulásukban is a szülők döntöttek, táborba sem mehettek, és délután sem játszhattak, tv-t sem nézhettek, 2 évvel az osztálytársaik előtt kellett járniuk matekból. 

3 évesen már két hangszeren kezdtek el tanulni játszani, és esetenként étlen-szomjan gyakoroltak addig, amíg tökéletesen nem tudták az adott darabot. Ja, és a nyaralások alkalmával sem volt megállás: a programokat úgy állították össze, hogy minden nap beleférjen a gyakorlás.

Az arany középút

A végletek sosem jók. Sem a túlzott szigor, sem az irreális elvárások garmadája nem tesz jót a gyerekednek. Az meg pláne nem ha, azt tehet következmények nélkül, amit csak akar.

Mint az esetek nagy többségében, itt is az arany középút az, ami a legjobban járható: ne a bizonyítványra koncentrálj, mert már a kutatások is bebizonyították, hogy a kitűnő tanulókból szinte sosem lesz sikeres felnőtt. Inkább az számít, hogy mennyire kitartóak abban, amit szeretnek csinálni. Emellett az sem mindegy, hogy a jegyekre koncentrálás közben megmarad-e a kíváncsiságuk és a kreativitásuk, mert ezeknek köszönhetően tudnak majd az érdeklődésüknek megfelelően kibontakozni.

Korábbi cikkünk hasonló témában ITT olvasható.

Ha esetleg tanulást és koncentrálást segítő csomagra lenne szükséged, ajánljuk figyelmedbe a tanulói csomagunkat, ha pedig megnyugtatnád kicsit az idegeidet, akkor a magnéziumra essen a választásod!

 

 

 

Hozzászólás